Névadónk

Bécsben született, iskolai tanulmányait Budapesten végezte.
Műegyetemi évei alatt többször tartott elektronikai tárgyú előadásokat. 1978-ban Mechwart András, a Ganz-gyár akkori vezérigazgatója őt bízta meg a villamos osztály megszervezésével.

Hazánkban a Ganz volt az első gyár, amely villamossággal kezdett foglalkozni, így neki jutott a feladat, hogy az erősáramú villamosipart Magyarországon kifejlessze. Zipernowsky figyelme már a kezdet kezdetén a váltakozó áram alkalmazása felé fordult. Munkatársaival hozzáfogtak az ilyen világítóberendezések gyártásához, vezetése alatt a gyár hamarosan a váltakozó áramú elektronika úttörőjévé vált. 1883-ban szerelték fel a budapesti Nemzeti Színház világítását, ez volt Magyarországon az első izzólámpás, váltakozó áramú rendszer. Váltakozó áramú generátorai közül említésre méltó az “óriási gőzvilágítógép”, amelyik harminc éven át világította a Keleti pályaudvart.

Az 1880-as években a szakemberek sokat foglalkoztak a villamos fény osztásának kérdésével. Edison megoldotta a gazdaságos világítás problémáját, egyenárammal, kis távolságra. Zipernowskynak és munkatársainak történelmi érdeme, hogy kifejlesztették a nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállítást és elosztást. 1889-ben Déri Miksával és Bláthy Ottóval fejlesztette ki a transzformátort és a párhuzamosan kapcsolt transzformátorokon alapuló váltakozó áramú energiaelosztó rendszert.

1893-ban a Műegyetem erősáramú elektronikai tanszékének tanára lett, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta.